Védekezési stratégiáink fogságában
Hogyan tartjuk magunkat óvatosságból fogságban? Hogyan zárjuk el magunkat az élettől a biztonságot keresve?
A védelmi vonalad hasznodra van, vagy inkább akadályoz?
Tudsz még kapcsolódni nagyra növesztett várfalaid mögül az ÉLET-hez?
Hasznos dolog az önvédelem és a határok felállítása, de úgy gondolom, érdemes néha megállni és mérlegelni, megnézni, mi a valóság.
● Valóban veszélyben vagyunk?
● Látod azt, ami VAN, vagy az emlékeid határozzák meg a valóságodat?
● Védekezésünk megszokássá vált?
Tanuljuk meg a tisztánlátást és tegyünk különbséget az „itt és most” és az „akkor és ott” között. Amikor tisztán látod a helyzetet, akkor arra reagálsz, ami a jelen pillanaton alapul. Széttéped a múlt pókhálóját és belépsz a jelenbe. Elismered az egykor volt dolgok létét, de nem süppedsz beléjük.
Aki nem tanul a hibáiból, újra beleeshet egy régi “csapdába”, de ha az Élet egy félelmetes hely lesz számunkra, szükségtelenül óvatosakká és bizalmatlanná válhatunk, kirekesztve, elzárva magunkat az élet örömeitől, szeretetteljes kapcsolódásoktól.
Olvastam egy történetet Fritz Reimann-tól, ami idevág. Egy férfiről szólt, aki a Mennyország bejáratán két kaput talál. Az egyiken a feirat: “A Mennyország Kapuja”, a másikon: “ A Mennyországról szóló előadásokhoz vezető kapu”, mire ő habozás nélkül a második kapun lép be.
Sok szeretettel várlak, ha tennél a biztonságos, mégis kapcsolódni kész egészséges védelmi vonalad felállításáért és ha szeretnél megtanulni különbséget tenni a valóság és az automatikus meggyőződések, sémák között.