A betegség és a tünet lelki konfliktus testi megjelenési formája. A test semmit sem tesz magától, a tudati információi manifesztálódnak benne. Ez egy olyan emberi állapot, amely arra utal, hogy az érintett személy tudatában nincs rendben, illetve nem harmonizál.A legkülönbözőbb testműködések harmonikus összjátéka során jön létre az EGÉSZség . Ha valamilyen testfunkció letér a pályáról, ezzel a belső egyensúlyunkat veszélyezteti, ezért ilyenkor betegségről beszélünk. A betegség tehát azt jelenti, hogy letértünk a harmónia útjáról, illetve kérdésessé tettünk egy addig kiegyensúlyozott rendet. A test csak egy térképi vagy megvalósítási szint, amely a tudatban lejátszódó folyamatokat és változásokat tükrözi.

A tünet jelzés , amely magára irányítja figyelmünket, érdeklődésünket, energiáinkat, s kérdésessé teszi testünk addigi egyensúlyát. A tünetre oda kell figyelnünk akár akarunk, akár nem. Életünk e kívülről jövő megszakítás zavarként érzékeljük, a legjobban egy célunk: megszabadulni ettől a zavaró valamitől, és kezdetét veszi a tünet elleni küzdelem. Ez a küzdelem azonban maga is foglalkozás, odafordulás valamihez – így a tünet mindig eléri, hogy foglalkozzunk vele .

Az orvostudomány azonosnak tartja a tünetet és a betegséget, nem tudja a formát a tartalomtól elválasztani. Így kezeli az emberi szerveket és testrészeket és sohasem az embert, aki beteg. Az orvosi kezelés pusztán funkcionális intézkedésekre szorítkozik, s mint ilyen se nem jó, se nem rossz, csak egy lehetséges beavatkozás az anyagi síkján. Kerüli a tünetek értelmezését, célja minél gyorsabban megjavítani azt, ami nem működik. Ezzel viszont a jelzés elveszíti tulajdonképpeni funkcióját – a tünetből jelentés nélküli jelzés lett.

Hogy mindezt megvilágítsuk, nézzünk egy hasonlatot: egy autó műszerfalán különböző ellenőrző lámpák vannak, akkor villannak fel, ha a gépkocsi valamelyik fontos funkcióját nem teljesíti előírásszerűen. A jelzőlámpa felvillanása arra késztet minket, hogy kihívjunk egy autószerelőt, s tovább beavatkozással elérjük, hogy a lámpa ne villanjon többé, s így nyugodtan utazhassunk. Csak igencsak haragudnánk az autószerelőre, ha célunkat – vagyis hogy a lámpa ne égjen – úgy valósítaná meg, hogy kicsavarná az égőt. A jelzőlámpa a tünet.A teljes gyógyulásért kell szakadnunk gondolatban a lámpától, sa mögötte lévő berendezésekre kell el kell annunk, hogy rájöjjünk, tulajdonképpen mi nincs rendben. A jelzőlámpa felvillanásával csak figyelmeztetni akart minket, hogy ezt a kérdést feltegyük. A tünet mindig egy láthatatlan folyamat látható kifejeződése, mely jelző funkciója által arra figyelmeztetni minket, hogy szakítsuk meg utunkat, mert valami nincs rendben, s kérdezzünk rá, mi is az.

A tünetet nem kezelni kell, hanem feleslegessé kell tenni. Ehheztekintetünket el kell fordítanunk a tünetről, s mélyebbre kell néznünk, hogy megtanuljuk megérteni, mi az, amire azonban figyelmeztetni.

A tünetek a tudatosság hiányából keletkeznek . Ha valaki felfogta a betegséget és a tünet közötti különbséget, egy csapásra megváltozik a betegséghez való hozzáállása. A tünetben többé nem ellenséget látja, ai ellen küzdeni kell, el kell nyomni, elfojtani, hanem felfedezi , hogy segítségére lehet abban, hogy megtalálja azt, amire szüksége van, s így a betegséget mint állapotot győzze le. A betegség nem véletlen kellemetlen zavar, hanem maga az út , amelyen az ember a teljesség felé , az EGÉSZség felé közelít.