A vetélés feldolgozatlan traumái később több gondot okoznak, mit hinnénk. Érdemes foglalkozni vele, ha szükséges szakember segítségét is kérni.

“Viki egy olyan problémámat segített feloldani, amit nem is sejtettem, hogy még jelen van és gondot okoz az életemben. Azt éreztem, folyamatosan kudarcot vallok, nem sikerülnek a próbálkozásaim, legyen az párkapcsolat, munkahelyi előrelépés, mintha a saját sorsomat nehezíteném meg a választásaimmal. Aggasztó gyomorfájdalmakkal küszködtem és valahol legbelül pedig azt éreztem, nem is érdemlem meg ezeket a sikereket, örömöket. A lelki okokra voltam kíváncsi.
Vikivel több mély beszélgetés, egy családállítás és annak feldolgozása segített rálátni arra, hogy a kisbabám 10 évvel ezelőtti elvesztését a mai napig nem sikerült feldolgoznom. Most már látom, hogy ez a feldolgozatlan gyász és a bűntudat szőtte át, terhelte az életem. Éreztem, hogy nem lesz könnyű ezzel dolgozni, féltem, hogy olyan érézések jönnek elő, amiket nem bírok el, de Viki odafigyeléssel, hozzáértéssel, türelemmel, gyengéden vezetett át a folyamaton. A konzultációink során feltörtek bennem a legmélyebb fájdalmaim és egy mardosó bűntudat. A belső képekkel dolgozva egy oldásban sikerült elbúcsúznom a babától és megbékélni a történtekkel. Ez hozta meg az igazi áttörést. A közös munkánk óta eltelt 3 hónap, azóta nagy fordulatot vett az életem, a gyomorfájdalmaim megszűntek és olyan érzésem van, mintha egy súlyos fátylat vettek volna le rólam. Sokkal jobban meg tudom élni a hétköznapokat, tudom látni az örömöket, bele tudom engedni magam a párkapcsolatomba. Köszönöm Vikinek ezt a felszabadító feloldozást, a megkönnyebbülést amit nélküle nem tudtam volna megadni magamnak.”

● Egy babát elveszíteni mindig fájdalmas és megrázó és azt tapasztalom, a gyászról, veszteségeinkről, múltbéli fájdalmainkról még ma sem divatos beszélni. Az elvesztett babák gyászának feldolgozására sokszor nem fordítanak elég időt, így a gyász teljes mértékben elfojtás alá kerül. Sokszor látom, hogy a pár úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Ha ebben az állapotban maradnak, gyakori, hogy akár évek vagy évtizedek múlva tér vissza az élmény érzelmi síkja.
● A fel nem dolgozott terheket cipelők csak azt élik meg, hogy képtelenek a jelenben élni, gyakran kapcsolati problémákkal küzdenek és nemcsak érzelmi, hanem testi fájdalmak is gyötrik őket.

Mik a jelei a fel nem dolgozott gyásznak? Érdemes tudni ezekről a jelekről, hogy a környezetünkben gyászolókon vagy saját magunkon is fel tudjuk ismerni őket és segítséget tudjunk kérni a feldolgozáshoz.

● Végletes érzelmek és gondolatok. Egyszer fent, egyszer lent. Hangulatingadozás, fekete-fehér világlátás. Stressz esetén a lehető legrosszabb forgatókönyvet látjuk.
● Tartósan fennálló testi tünetek: kimerültség,álmatlanság, éjszakai felriadások magas vérnyomás, szédülés, fejfájás, gyomor- és mellkasi fájdalmak, koncentrációs problémák vagy étvágycsökkenés-, illetve növekedés.
● Élet a múltban. Megakadályozza a jelen megélését a megtörténteken való folyamatos tépelődés. Ehhez gyakran kapcsolódik bűntudat, a miértek fájdalma és a kínzó gondolat, hogy másképp kellett volna cselekedni. Hasonlóan, a jövőbeli újabb veszteségtől való állandó félelem is a feldolgozatlanság egyik jele.

Engedd át magad a gyász szakaszain.
Tudj róla, mik azok, de tudd azt is, hogy ez mindenkinél lehet egyedi:
1. Tagadás, sokk: Amikor még nem hisszük el, hogy ez valóban megtörtént velünk.
2. Harag: Miért én? Miért az én kisbabám? Miért velünk történik ez? Ez nem igazságos! Van, aki saját magára mérges, mert úgy gondolja, ha máshogy tesz valamit, akkor megmaradt volna a terhesség.
3. Alkudozás: igyekszünk megérteni a miérteket és “biztos megoldást” találni arra, hogy többet ne fordulhasson elő velünk, ami történt. Van, aki teljesen megváltoztatja az étkezését, száműzi a kemikáliákat az otthonából.
4. Szomorúság: Ilyenkor tudatosul veszteség érte és hogy már semmit nem tehet, a múlt megváltoztathatatlan gyakran elvonulással, elszigetelődéssel, mások teljes elutasításával jár.
5. Elfogadás: A veszteség súlya idővel egyre könnyebb de teljesen természetes, az is, ha visszaléphetünk egy korábbi szakaszba. Nincs előírás arra, hogy valakinek mennyi idő alatt kell feldolgoznia a veszteséget.

Nincs két egyforma gyász. A veszteségfeldolgozás állomásai nem előre meghatározott szakaszokban, hanem sajátos ritmusban követik egymás, ami személyenként eltérő lehet.

Honnan tudod, hogy feldolgoztad?
Képesek vagyunk árnyaltan látni a történteket, elfogadással és szeretettel tudunk visszagondolni az elvesztett babára, úgy, hogy nem tör állandóan ránk a hiány gyötrő fájdalma. Egy idő után a veszteség a részünkké válik, alakít rajtunk, anélkül, hogy meghatározná a mindennapjainkat, befolyásolná a döntéseinket vagy a gondolatainkat.

● Légy türelmes és elfogadó magadhoz!
● Nincs olyan, hogy már valahol kellene tartanod az elengedésben.
● Engedd át magad a folyamaton, de fontos, hogy ne ragadj bele tartósan. Kérd meg a szeretteidet, szóljanak, ha úgy látják, már segítségre van szükséged, mert megrekedtél.
● Ne szégyellj segítséget kérni. A feldolgozatlan érzések később ellehetetlenítik az élet örömeinek megélését, azt, hogy bele tudjuk engeni magunka a kapcsolatainkba, hogy olyan választásaink lehessenek, amik előre viszik az életünket. Az eltemetett fájdalom gócként belülről emészt fel minket lassan mérgezve a lelkünket és gyengítve, betegítve a testünket.
● Vedd körül magad, támogató, értő fülekkel, meleg ölelésekkel!

Ha úgy érzed, ebből nincs elég, megrekedtél és segítségre van szükséged az elengedéshez, keress bizalommal.