Hogyan változnak a hitrendszerek?

Gyakran kérdezitek, hogyan változnak a hitrendszerek.

Ha velem dolgozol, a közös munkánk kezdetén feltérképezünk Téged. Kapsz egy új rálátást a működésedre. Családállítással szeretem a legjobban megnézni, mi miért van, melyik életterület van egyensúlytalanságban. Első alkalmakkor sok kérdést beszélünk át. Sokan már itt megkönnyebbülnek, érzik, hogy megértésre találnak, elfogadó, biztonságos légkörben oszthatják meg a problémájukat, gondjukat, fájdalmukat.
Az információk és összefüggések begyűjtése után elkezdjük cizellálni, pontosítani a működéseket. Belső monológokat, internalizált mondatokat, családi szólásmondásokat fedezünk fel. Pl: „Tudom, hogy megint elbénázom.” A pénz könnyen jön, könnyen megy.” A mi fajtánk sosem volt szerencsés.” A férfiak megbízhatatlanok, a nők túl sokat akarnak.”A jó után mindig valami rossz jön”…stb A témádhoz kapcsolódó legfontosabb belső párbeszédek kerülnek felszínre, melyek már tudat alatt, észrevétlenül pörögnek a fejünkben.
Ha elkaptuk a pontos hitrendszert, következik az oldás. Különböző technikákkal tudatosítjuk, mivel is állunk szemben, felszínre hozzuk az ezzel kapcsolatos érzéseket, ami nagy megkönnybbülést hoz a léleknek, majd megmutatjuk az agynak, hogy lehet mást is választani és a hozott mintát, működést megértéssel és szándékkal meg tudjuk változtatni.
Felépítjük a hétköznapi életbe való beépítését is az új működésmódnak, hogy a felismerésen és a tudatosításon át a viselkedésünk és a gondolkodásunk is meg tudjon változni és az életünket ne a múlt mintái rángassák, hanem azoktól függetlenedve a saját életünket élhessük.

Egy vers, ami szerintem jól kifejezi a folyamatot:
Portia Nelson
Önéletrajz öt rövid fejezetben
I.
Sétálok az utcán.
Egy mély lyuk van a járdán.
Beleesem, elvesztem.
Nincs segítség.
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság kell, hogy kitaláljak.
II.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Úgy csinálok, mintha nem látnám.
Újra beleesem.
Nem tudom elhinni, hogy ugyanott vagyok.
De nem az én hibám!
Még nagyon hosszú idő telik el, míg ki tudok jönni.
III.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Látom, hogy ott van.
Mégis beleesem… ez puszta megszokás.
A szemem nyitva van. Tudom, hol vagyok.
Az én hibám!
Azonnal kijövök.
IV.
Ugyanazon az utcán sétálok végig.
Egy mély lyuk van a járdán.
Megkerülöm.
V.
Egy másik utcán sétálok végig.